A csírák – gabona- és zöldségmagvak zsenge hajtásai – magas nyomelemtartalommal bíró tápanyagforrások, amelyeknek fogyasztása a téli hónapokban különösen egészséges.
Áldásos hatásukat a kínai orvoslás már 3000 évvel ezelőtt felismerte, ekkor különösen a szójabab csírája örvendett nagy népszerűségnek. A csírák nemcsak kiváló forrásai az A-, B-komplex, C-, D-, E-, G- és K-vitaminnak, valamint számos ásványi anyagnak (kalcium, magnézium, foszfor, kálium, nátrium és szilícium), ráadásul kevés zsírt és szénhidrátot tartalmaznak. Ezért diétázók is könnyen beilleszthetik ezeket az étrendjükbe.
A csírázás során a mag tartaléktápanyagait (keményítő, zsírok/olajok) az enzimek kisebb alkotóelemekre, például cukrokra, zsírsavakra bontják.
A fehérjebontó enzimek építőanyagot, például aminosavakat állítanak elő a csíra növekedéséhez. A maghoz viszonyítva általában nő a vitamin-, és könnyebben felhasználhatóvá válik az ásványianyag-tartalom. Mivel a hőkezelés hatására a csírák, a kifejlett zöldségekhez hasonlóan, veszítenek tápanyagtartalmukból, nyersen érdemes őket fogyasztani.
Esztétikai és gasztronómiai szempontból is gazdagíthatunk velük salátákat, szendvicseket, de mártogatósokat, pástétomokat is készíthetünk belőlük. Aki még változatosabb felhasználást szeretne, tehet csírát müzlibe, levesekbe feltétként, sőt desszertekre is. Egyesek a házilag készített zöld turmixok tartalmasabbá tételéhez is ajánlják a csírákat. Ezek az italok egyre népszerűbbek lettek az utóbbi időben és főleg a magas klorofilltartalmuk miatt egészségesek. A számos recept közül bárki találhat kedvére valót, a közös bennük, hogy érett gyümölcsöket és valamilyen zöld levelet (salátafélét, spenót, csalán, pitypang stb.) kell kis vízzel összeturmixolni.
Bár a legtöbb nagyobb élelmiszerbolt már azonnal fogyasztható állapotban kínál többfajta csírát,
otthon is különösebb pénz- és energiabefektetés, vagy szakértelem nélkül, mi magunk is csíráztathatunk a kifejezetten erre a célra árusított magokból – ezzel szinte biztosra vehetjük, hogy teljesen vegyszermentes csírához jutunk.
Ami a csírák fajtáját illeti, gabonafélék (mint a búza, a hajdina vagy a zab), hüvelyesek (lencse, zöldborsó, szójabab stb.), olajos magvak (lenmag, napraforgó stb.), zöldségfélék (édeskömény, hagyma, retek, brokkoli stb.), sőt a fűfélék és fűszernövények (lucerna, bazsalikom, mustár stb.) széles kínálatából válogathatunk. Érdemes utánanézni annak, hogy melyik növény milyen szervrendszer, testrész karbantartásához ajánlott leginkább, de ilyenkor télen nem lőhetünk mellé a búzacsírával, magas A- és C-vitamin tartalma miatt, de a mustármagcsírával sem, ami antibiotikus hatásáról ismert.
Lucernával feltölthetjük kimerült C-, B-, D-, E- és K-vitamin készletünket,
ezen kívül vas, kalcium, foszfor és magnézium tartalma is magas. A brokkolicsíra vértisztító, bőrtápláló, keringésjavító hatással bír, valamint jót tesz a látásnak és az emésztésnek is, végül a vöröshagyma immunerősítő hatása miatt a megfázás megelőzésében segíthet. Ételallergiások legyenek körültekintőek: glutént például a búzacsíra is ugyanúgy tartalmaz, mint a kifejlett növény, és aki allergiás a lencsére, annak sem ajánlott éppen azt választania!
Ha döntöttünk arról, hogy melyiket szeretnénk kipróbálni, kezdődhet a csíráztatás! Bioboltokban a direkt erre a célra árult magok mellett pár ezer forintért kaphatóak olyan műanyag csíráztató tálak, amilyet kollégánk is használt, de tányérral, befőttes üveggel is lehet próbálkozni – a speciális edény a szűrést teszi sokkal egyszerűbbé, illetve a lyukacsos aljnak köszönhetően kevésbé valószínű, hogy megpenészednek benne a magok.
A tál négy részből áll: legalulra kerül az a rekesz, amin nincsenek lyukak, ide csöpög a víz a csírákról; a két átlátszó elembe tesszük a magokat, hogy ne legyenek teljesen sötétben, majd a negyedik, színes, lyukacsos rész kerül legfelülre. A csírázási idő növénytől függően eltérhet, de néhány napon belül általában már megkezdődik a folyamat – az eredmény akkor lesz fogyasztható, amikor néhány milliméteres, vagy maximum 1-2 centiméteres, fehér csíra bújt ki; azt nem kell megvárnunk, hogy zöld levelek is fejlődjenek a növénykén. Az edényünk méretétől függően 3-4 evőkanál magot használjunk egyszerre, arra érdemes figyelni, hogy ha túl sűrűn megpakoljuk az edényt és a magok több rétegben fekszenek egymáson, nagyobb az esélye a penészedésnek.
Legelőször a magokat egy mélyebb tányérba kell tenni és langyos vízbe áztatni.
Az ideális áztatási idő növénytől függően eltérhet. De hüvelykujjszabályként többen este szokták áztatni a magot, majd reggel teszik a csíráztató tálba. Ezekben kicsit át kell öblíteni a magokat, majd az alsó rekeszbe vizet engedünk, ezekre rakjuk a rekeszeket a magokkal és az egészet lefedjük a negyedik elemmel. Napi két, bővizes öblítés javasolt, amíg úgy nem látjuk, hogy a csírák kifejlődtek.
Néhány helyen azt olvastuk, hogy akik befőttesüveggel, egyéb edénnyel dolgoznak, azoknak az első éjszakai beáztatás után sűrű gézzel kell lefedniük az üveget, majd a feje tetejére fordítani, és úgy elhelyezni, hogy a víz ki tudjon csepegni belőle (erről a módszerről nincs személyes tapasztalatunk). Az öblítéseket ugyanúgy kell végezni, mint azoknak, akik a csíráztató tálat használják!
Fiatal munkatársunk Zsófi saját kísérletében a lucernát és a brokkolit választotta. Az előbbi a harmadik napra már fogyaszthatóvá vált. A keddi beáztatás után péntek reggel már lehetett „szüretelni” – sós túrókrémes pirítósra került belőle egy jó adag. De ahogy korábban írtuk, mindenki szabadon engedheti a fantáziáját. Ha úgy ítéljük meg, hogy befejeztük a csíráztatást, a csírát nem kell továbbra is a csíráztatótálban tartani. Egy műanyag dobozban (nem árt, ha szellőzik) a hűtőbe tehetjük.
A brokkoli – a komoly türelmetlenség mellett – későn érő típusnak bizonyult, végül szombat reggelre Zsófi és a brokkoli is feladta. Utóbbi „kiszőrösödött” a penésztől, úgyhogy rövid úton meg kellett tőle szabadulni. Valószínűleg túl sok mag került belőle a tálba, és megült közöttük a pára. De az is lehet, hogy napi háromszor kellett volna átmosni. Ilyesmi sajnos előfordul, de ez senkinek ne vegye el a kedvét – kollégánkat vigasztalta a gondolat, hogy legalább a lucerna áldásos hatásait élvezhette.
Összegzésképpen, íme néhány a csírák pozitív hatásai közül:
- segítik a méreganyagok kiürülését a szervezetből,
- jótékonyan hatnak az emésztésre,
- hosszú távú fogyasztásuk csökkentheti az érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát, illetve kedvezően hathat a vérnyomásra,
- természetes forrásokból tölti fel a kimerült ásványianyag- és vitaminkészleteket.
A csírák fogyasztása számos előnnyel jár, de néhány dologra érdemes figyelni:
- viták folynak arról, hogy vajon nyers fogyasztásuk ajánlott-e várandósoknak,
- van, aki nem javasolja a kipróbálásukat 5 éves kor alatt és 60 év felett, illetve azok számára, akiknek valamiért legyengült az immunrendszere,
- a csírák kibújására nem kell olyan sokat várni, de ennek megfelelően gyorsan tönkre is mennek: 2-3 napon belül fogyasszuk el őket,
- ha nem magunk csíráztatunk, ügyeljünk arra, hogy megbízható forrásból származzanak, vásárlás előtt ellenőrizzük a lejárati dátumot!
