A masszázs és a gyógytorna is a fizioterápiának, azon belül a mechanoterápiának a része.
A fizioterápia nem összekeverendő fogalom a fizikoterápiával. Tágabb fogalom és a fizikoterápián kívül tartalmazza még a diétás, a klíma-, a foto-, és a balneoterápiás módszereket is, tehát olyan gyógykezelés, amit természeti energiákkal végeznek. A fizioterápiát a használt energiák szerint is feloszthatjuk: elektro-, hidro-, termo- és mechanoterápiára. Hippokratész, az orvostudomány egyik legősibb képviselője szerint a masszírozás (nyomkodás) gyakorlatát minden orvosnak ismernie kell. A masszázs egy ősi gyógyító, fájdalomcsillapító eljárás, de testápolásra, relaxációra és regenerációra is kiválóan alkalmas. A világ minden táján ismert terápiás forma, melynek során a test szöveteinek megdolgozása történik. (Ez történhet kézzel, géppel, vízzel, stb.) Az orvosi gyógymasszázs, rehabilitációs, gyógyulást segítő masszás, melyet gyógymasszőr végez, annak érdekében, hogy javuljon az izmok és szövetek vérellátása, de a nyirokrendszerre és vegetatív idegrendszerre is pozitív hatással van. Az orvosi gyógymasszázst, legtöbbször más gyógykezelésekkel alkalmazzák és az orvosok leggyakrabban a gyógytorna mellé javasolják.
A gyógytorna, egy olyan terápiás célú mozgásgyakorlatokból összeállított eljárás, mely a testünk egészére vagy bizonyos szerveink működésére gyógyítóan hat.
Az ókori Kínában, Egyiptomban, Görögországban és Rómában is használtak már a gyógytornához hasonló módszereket, melyek a természetes gyógyulást szolgálták. A XIX. század utolsó negyedében az orvosi tornát két főirányzatra, a gyógy-, és a higiénikus (megelőzést szolgáló) tornára osztották fel. A gyógytorna során felmérik, diagnosztizálják és kezelik a fájdalmat okozó testrészeket, a mozgáskorlátozottságot és az izombetegségeket vagy degenerációkat. A gyógytorna módszerein belül megkülönböztetünk csoportos- és egyéni tornát, passzív technikákat, speciális- és kiegészítő technikákat. Az utóbbi kategóriába sorolható a masszázs is, amely segíti a gyógytorna során alkalmazott eljárások gyógyító, helyreállító hatását.
A masszázst a masszőrök gyógyászati célból is használják, hogy javítsák az izmok regenerációs képességét, csökkentsék az izomfeszültséget, -görcsöket, fejlesszék a fizikai képességeket, atletikusságot és elősegítsék a gyógyulást. A kezelés során a terapeuta serkenti a vérkeringést és a helyi véráramlást. Mindkét szakembernek (a gyógytornásznak és masszőrnek is) módjában áll, hogy előírja a páciens számára a nyújtást, az izomlazító-, testtartásjavító- és egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat.
