A Kisalföld című napilap ma közölt egy cikket, melyben megtanítja a kukázás (freegan) 12 alaplépését.
A freegan vagy magyar fordításban a szeméthalászat egyre kiterjedtebb és divatos mozgalom az Európai Unióban. mert ezek a derék uniós és környezettudatos polgárok a kukából táplálkoznak. Ön megtenné?
Magyarországon a kukázás egyelőre a hajléktalanokhoz kötődő fogalom,
írja a freegan mozgalom hazai jelenlétéről a beszédes nevű Trashwiki oldal. A nyugati nagyvárosokban azért indult ez a mozgalom, hogy az élelmiszerláncok által kidobott, de felhasználható élelmiszert ne hagyják veszni. De ideológia is társul a dologhoz, így a mozgalom képviselőinek célja nemcsak a beszerzés, hanem lázadás is, amely a fogyasztásra épült társadalom elé tart tükröt.
Nos, a teendő roppant egyszerű, a szeméthalászok az őrizetlenül hagyott konténerekre járnak éjjelente (mert nappal dolgos munkába járó emberek), és a beszámolók szerint jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt, frissen lejárt terméket visznek haza. S bár az akció sok helyen tilos és lopásnak minősül, valójában hasznos újrafelhasználás. Ám a kukázás nem csak egyszerűen kukázás, mert ezeknek az embereknek etikai szabályzata is van. A túlzott zsákmányolás nem elfogadott, mert abból megintcsak szemét lenne. Így, aki lázadni vágyik, spórolós vagy extrém sportolna esetleg csak környezet- és társadalmilag tudatos életmódot élne az amerikai Wikihow oldalon megtalálja a szeméthalászat fortélyait.
Íme a kukázási 1 x 1
1. Tájékozódjunk a helyi szabályozásról! Vannak országok, ahol a szeméthalászat törvénybe ütközik, a kukázót illetéktelen behatolással, környezetszennyezéssel vagy akár lopással is meggyanúsíthatják. (Magyarországon a magánterületi konténer tartalma magántulajdon, a közterületre kitett gyűjtők tartalma pedig a szerződött környezetgazdálkodási cég tulajdona. Ennek ellenére Budapesten működik szeméthalász csoport.)
2. Készüljünk fel lelkileg, és kerüljük az olyan módszereket, amelyek nekünk is gusztustalannak tűnnek! Ha még így sem kaptunk kedvet, akkor nem kell a szemetesben turkálni, elég csak keresgélni a kirakott dolgok között. (Otthagyott bútorok, használati tárgyak vagy piacok közelében a zöldségesek otthagyott dobozai.)
3. Barátkozzunk más szeméthalászokkal! (Nos, ez egy roppant fontos üzenet! Jó, ha mindenre felkészülünk!) Ha egyszer belekezdünk a szeméthalászatba, nagy eséllyel találkozhatunk „társakkal”, akik nem minden esetben lesznek barátságosak vagy segítőkészek. Ám, ha mégi, akkor beszéljük meg egymás tapasztalatait, adjunk egymásnak tippeket, így cserébe mi is kaphatunk egy jó fülest (a füles Magyarországon is igaz, de nem kizárt a többértelműség).
Aki nem bírja az izgalmakat az inkább az online szeméthalász fórumokkal vagy helyi közösségbe csatlakozással próbálkozzon.
4. Legyen listánk a környékünkön lévő szemetesekről, és hogy hol találtuk eddig a legjobb dolgokat, valamint tudjunk arról is, mikor szállítják el a szemetet! Tudjuk meg, mikor van lomtalanítás a városban vagy a város kerületeiben! (Ez utóbbi akció során biztos utcai harcra számíthatunk Magyarországon, tehát csak a küzdősport szemléletűeknek ajánlott a móka!)
5. Tervezzük meg a halászatot annak alapján, hogy mit keresünk! Ha rejtett kincseket keresünk, akkor bárhol lehet keresgélni, de ha élelmiszert akarunk, akkor inkább az élelmiszerboltok vagy pékségek környékén nézzünk szét! Nagyon sok üzlet azért dob ki élelmiszert, mert épp lejárt a szavatossági ideje, habár még ehető.
6. A megfelelő öltözet az egyik legfontosabb kellék! Húzzunk kesztyűt, ami megvédi a kezünket, legyen rajtunk hosszú ujjú felső és alsó öltözet, hogy megvédjen a portól és karcolástól! Ha konkrétan bele akarunk mászni a kukába, akkor a vászon vagy farmer anyagból készült nadrág az ideális. A lényeg, hogy a lehető legkevesebb testfelület hagyjuk szabad. Legyen rajtunk erős anyagú, zárt cipő vagy bakancs. Olyan ruhát vegyünk fel, amit nem féltünk semmitől.
7. Legyen nálunk egy könnyű láda, amire felállhatunk, hogy belelássunk a kukába. Ebbe pakolni is lehet, de azért a mindenki által ismert hajléktalan szatyor már egy jól bejáratott eszköz. Így lesz nálunk elegendő szatyor, amibe a kincseket tehetjük. Az esti halászók vigyenek magukkal zseblámpát!
Ne felejtsük, nem kell belemászni a kukába, ha van egy hosszú botunk lehetőleg kampóval a végén, amivel kotorászhatunk.
8. A szakértők szerint nem javasolt a csapatos halászat, mert az nagy zajjal jár és könnyen felfigyelhetnek ránk. Persze, egyedül a szemáthalászat már gyanúsnak tűnhet, de azért lássuk be, nem lenne jó a szülői értekezleten magyarázni környezettudatunkat.
9. Nagyon vigyázzunk, ha belenyúlunk a kukába! Törött üveggel vagy hegyes élű tárgyakkal találkozhatunk. Tehát kesztyű mellett is kell az óvatosság.
10. Csak azt vigyük el, amire szükségünk van, és használni is fogjuk! Vigyük el, amit használni akarunk, de gondoljunk arra, hogy más szeméthalásznak nagyobb szüksége lehet valamire, ami nálunk csak a tárolóban kötne ki.
11. Takarítsunk fel magunk után! Ha kitúrtuk a szemetet, szedjük össze és dobjuk vissza a szemetesbe! Hagyjuk olyan rendben a helyet, vagy még tisztábban, mint ahogyan találtuk!
12. Tisztítsuk meg a talált dolgokat! Élelmiszernél fontos a tisztítás. Nézzük át a csomagolt termékeket, nem lyukadtak-e ki, nem folynak-e. Töröljük tisztára a dolgokat fertőtlenített vízzel! A boltban vásárolt élelmiszert is általában így kezelik, ne rémüljünk meg a módszertől!
A kukázás portya végeztével fürödjünk le alaposan!
Így megszabadulhatunk a portól és baktériumoktól. Tanuljunk a szemáthalászós élményekből és használjuk újra a megtanult módszereket, ha ismeretlen terepre tévedünk! Valljuk be: a szeméthalászat koszos és veszélyes munka. A kukák koszos helyek és egyáltalán nem biztos, hogy a talált termékek tényleg fogyaszthatóak. Ne alapozzuk erre életünket, hanem keressünk magunknak munkát!
Csakhogy mindenki tudja!
Magyarországon az élelmiszerpazarlás enyhítésén dolgozik a Magyar Élelmiszerbank Egyesület. A szervezet önkéntesek segítségével felkutatja és összegyűjti a hipermarketekben, gyárakban és feldolgozóüzemekben fölöslegessé vált és megsemmisítés előtt álló élelmiszereket, amelyek kereskedelmi forgalomba valamiért nem hozhatók, de minőségileg fogyaszthatók. Ezután adomány formájában eljuttatják a hozzáértő karitatív szervezetekhez és önkormányzati intézményekhez, akik ingyenesen szétosztják a rászorulók között.
Az Európa Parlament állásfoglalása szerint az EU 28 tagállamában a pazarlás 89 millió tonna évente (ez fejenként 179 kg-ot jelent). Előrejelzése szerint 2020-ra, ha nem történik intézkedés 40 százalékos növekedés várható. Persze, hogy virágzik a kukázás.
Az élelmiszer-pazarlás felelősei:
- háztartások: 42% (ennek 60%-a elkerülhető lenne)
- gyártók: 39%
- kiskereskedők: 5%
- étkeztetési ágazat: 14%
Az európai háztartásokban, áruházakban, éttermekben és az élelmiszer-ellátási lánc egyéb pontjain az ehető élelmiszerek akár 50 százaléka is szemétbe kerül. Hasznos lenne a kukázás? Itthon évente 1,8 millió tonna élelmiszert dobunk ki, és ennek több mint felét a termelés, szállítás, csomagolás közben vagy éppen a boltból. A brit Tesco hozta nyilvánosságra nemrég, hogy fél év alatt 28 ezer tonna élelmiszert kellett kidobnia, miután letelt az értékesíthetőség határideje. A zöldségek kétharmada, a pékáruk fele, az alma 40 százaléka és a banán huszonöt százaléka ment a kukába.
A lejárat közeli élelmiszerek mellett a csomagolási hibás vagy kinézetre nem eléggé esztétikus ételek, zöldségek és gyümölcsök is a konténerbe kerülnek. A vásárló esztétikai szempontból, és nem a tápérték oldaláról mérlegeli az élelmiszert.
Az EU nemrég indított kampányt a kukázás jelenség ellen, de magában a szabályozásban is pazarlás rejlik. A kis méretű mezőgazdasági termények például el sem érik az élelmiszerláncok pultjait. Németországban a burgonyatermés 40-50 százaléka a termőföldön marad, mert túl apró szemű, és a normáknak nem felel meg. Az EU-ban egy almának legalább 5,5 cm méretűnek kell lennie, a kígyóuborka pedig jobban teszi, ha egyenesre nő, különben nem csomagolható. Hiába azonos a tápértéke a kisebb almának és a görbe uborkának.
