Nemzetközi kutatási program indult a sokaknak egészségügyi panaszt okozó, a szántóföldi növénytermesztésben nagy károkat előidéző gyom, a parlagfű jobb megismerésére. A svájci fribourgi egyetem irányításával SMARTER néven zajló hároméves tudományos kísérletben magyar kutatók is részt vesznek – mondta el a gödöllői Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének docense.
A téma azért foglalkoztatja a tudományt, mert
a globális felmelegedés kísérőjelenségeként az özönnövényként számon tartott parlagfű olyan, tőlünk északabbra fekvő országokban is teret hódít és gondokat okoz, ahol néhány évtizede még fel sem bukkant. Az országonként más-más agroökológiai körülmények között vizsgált parlagfű és a vele közösségben élő más növények pontos megismerése, az eredmények összegzése támpontot adhat a hatékonyabb védekezéshez.
Az Európai Unió finanszírozásával, 10 ország részvételével zajló SMARTER program
magyarországi helyszíne a tápiószentmártoni Aranyszarvas Zrt. mezőgazdasági telephelye, ahol kétszer 30 négyzetméteres területen követik folyamatos vizsgálattal a parlagfű életútját. Nem kaszálják le, nem gyomlálják ki, hanem megfigyelik, miként reagál természetes növénytársulásban más gyomnövényekre, például a keszegsalátára, az útszéli bogáncsra vagy a lóromra.
Ez azért is fontos, mert a parlagfű az állandó bolygatásnak kitett, megművelt talajon érzi igazán jól magát. E körülmények között terjed a leggyorsabban, de kevesebbet tudnak arról, hogyan tűri maga körül az érintetlen természetben a többi gyomnövényt. A kutatás eredményét 2017-ben foglalják össze. Ez támpontot adhat majd a parlagfű európai visszaszorításához – beszélt a kutatásról Dorner Zita.
Az 1920-as években Észak-Amerikából hozzánk került parlagfűről már most tudni lehet, hogy Magyarországon – nem lévén természetes ellensége – képes gyorsan terjedni. Egyetlen tő parlagfű évente mintegy 8 milliárd pollent is juttathat a levegőbe. Ezek akár több száz kilométerre is elsodródhatnak, az orr nyálkahártyáján megtapadva pedig allergiás panaszokat okozhatnak. A virágzás fő szezonja július vége, augusztus eleje. A gyomnövény szeptemberben 3000-4000 magot hullajt el, amelyek a talajba kerülve akár 40 év múlva is képesek életre kelni.
Az antihisztaminok főleg a tüsszögést, az orrfolyást, a könnyezést, a garat- és szemviszketést csökkentik.
